2010.06.10.
15:07

Írta: Sipos Márton

2010 június 10. Indul a blog!

Kedves olvasóm!

Ma indítottam útjára a blogomat. Ez a blog rólam szól, ezért csakis olyan témákról írok amelyek tényleg közel állnak hozzám. Ha rendszeresen követed az írásaimat, megismerheted, hogy milyen személyiség is vagyok. Megtudhatod, milyen a hozzáállásom az élethez, mik a kedvenc témaköreim, zenéim..és úgy általában, milyen az életstílusom.

Minden lényeges dolgot igyekszem megosztani ami velem történik a hétköznapokban. Célom az önkifejezés és a szórakoztatás. Ennek szellemében kezdem el írni most ezt a blogot..

Baráti üdvözlettel:

Sipos Márton

 

Szólj hozzá!

Címkék: személyes

1970.01.01.
01:00

Írta: Sipos Márton

Amikor olyan dolgot csinálunk, amit szeretünk is, akkor jól érezzük magunkat, és kicsattanó a jókedvünk amikor mások megdícsérik a munkánkat. Ezzel ellentétben vannak dolgok az életben amelyekhez egyáltalán nincs kedvünk, de valamilyen oknál fogva el kell mégis végeznünk. Ilyenkor általában kellemetlenül érezzük magunkat, és, ha olyan a természetünk, akkor morgolódunk egész nap. Több dolgot végzünk el naponta amit nem szeretünk csinálni, mint olyan dolgokat amelyeket viszont igen. A megoldás talán az lenne, hogy hagyjunk fel minden olyan dologgal, amelyekhez nincs kedvünk, és csak azokkal foglalkozzunk amikhez van.

De, azok akik így tesznek, valójában sokkal többet ártanak maguknak, mint azt tudnák egyáltalán. Miért van ez? Ha csak olyan dolgokat csinálnánk az életben, amiket szívesen csinálunk, akkor megragadnánk egy helyben, és egyáltalán nem fejlődnénk. Nem beszélve arról, hogy aki nem hajlandó számára kellemetlen, de hasznos dolgokkal aktívan foglalkozni, az előbb-utóbb, kiesik a társadalomból, és akár a megélhetési forrását is elveszítheti. Tehát, aki csak azokkal a dolgokat csinálja, amiket szeret, az feszültséget teremt a saját életében, és más emberekkel való kapcsolatában is.

Ez azt sem jelenti, hogy egész életünket úgy kell leélni, hogy folyamatosan olyan dolgokkal foglalkozunk, amikhez egyáltalán nincs kedvünk. Ha van egy adott kellemetlen feladat a munkahelyen, vagy az iskolában, akkor azt nem túlélni kell, hanem megszeretni. A diákok panaszkodnak, hogy tanulniuk kell olyan tantárgyakat, amelyeket egyáltalán nem szeretnek, a munkájuk végzése közben pedig mások arról panaszkodnak, hogy fárasztó a munkájuk, és unalmas, nem tudnak kiteljesedni bennünk.

Ha úgy érzed nincs más választásod, és végső soron, ha elvégzel egy számodra kellemetlen feladatot, akkor előrébb haladsz, akkor már az elején, meg kell tudni szeretni az adott feladatot. Ha valaki úgy áll hozzá valamihez, hogy fejben a legpozitívabb képet alkotja róla, vagyis, hogy mindent megtesz azért, hogy a munkavégzés közben jól érezze magát, kis idővel azon fogja kapni magát, hogy kezdi megkedvelni azt amit éppen csinál.

A sikerélmények is közrejátszanak abban, hogy szeretünk-e valamit csinálni, vagy sem. Ha olyan dolgot, csinálunk amihez nem nagyon értünk, azt a dolgot utáljuk. Ha viszont olyan dolgot csinálunk, amit profi hozzáértéssel tudunk dinamikusan megoldani, azt a feladatot imádjuk.

A megoldást tehát abban rejlik, hogy hozd ki magadból a legtöbbet, miközben dolgozol valamin, és legközelebb már könnyebben fog menni. És, minél zökkenőmentesebben tudsz valamit elvégezni, annál jobban érzed majd magad. Ha valamit nem szeretsz, próbáld úgy megszeretni, hogy a terület szakértőjévé válsz. Így megkíméled magad sok fölösleges stresszel eltöltött munkaidőtől

Szólj hozzá!

1970.01.01.
01:00

Írta: Sipos Márton

De, azok akik így tesznek, valójában sokkal többet ártanak maguknak, mint azt tudnák egyáltalán. Miért van ez? Ha csak olyan dolgokat csinálnánk az életben, amiket szívesen csinálunk, akkor megragadnánk egy helyben, és egyáltalán nem fejlődnénk. Nem beszélve arról, hogy aki nem hajlandó számára kellemetlen, de hasznos dolgokkal aktívan foglalkozni, az előbb-utóbb, kiesik a társadalomból, és akár a megélhetési forrását is elveszítheti. Tehát, aki csak azokkal a dolgokat csinálja, amiket szeret, az feszültséget teremt a saját életében, és más emberekkel való kapcsolatában is.

Ez azt sem jelenti, hogy egész életünket úgy kell leélni, hogy folyamatosan olyan dolgokkal foglalkozunk, amikhez egyáltalán nincs kedvünk. Ha van egy adott kellemetlen feladat a munkahelyen, vagy az iskolában, akkor azt nem túlélni kell, hanem megszeretni. A diákok panaszkodnak, hogy tanulniuk kell olyan tantárgyakat, amelyeket egyáltalán nem szeretnek, a munkájuk végzése közben pedig mások arról panaszkodnak, hogy fárasztó a munkájuk, és unalmas, nem tudnak kiteljesedni bennünk.

Ha úgy érzed nincs más választásod, és végső soron, ha elvégzel egy számodra kellemetlen feladatot, akkor előrébb haladsz, akkor már az elején, meg kell tudni szeretni az adott feladatot. Ha valaki úgy áll hozzá valamihez, hogy fejben a legpozitívabb képet alkotja róla, vagyis, hogy mindent megtesz azért, hogy a munkavégzés közben jól érezze magát, kis idővel azon fogja kapni magát, hogy kezdi megkedvelni azt amit éppen csinál.

A sikerélmények is közrejátszanak abban, hogy szeretünk-e valamit csinálni, vagy sem. Ha olyan dolgot, csinálunk amihez nem nagyon értünk, azt a dolgot utáljuk. Ha viszont olyan dolgot csinálunk, amit profi hozzáértéssel tudunk dinamikusan megoldani, azt a feladatot imádjuk.

A megoldást tehát abban rejlik, hogy hozd ki magadból a legtöbbet, miközben dolgozol valamin, és legközelebb már könnyebben fog menni. És, minél zökkenőmentesebben tudsz valamit elvégezni, annál jobban érzed majd magad. Ha valamit nem szeretsz, próbáld úgy megszeretni, hogy a terület szakértőjévé válsz. Így megkíméled magad sok fölösleges stresszel eltöltött munkaidőtől

Szólj hozzá!

1970.01.01.
01:00

Írta: Sipos Márton

A béka a legfontosabb, legsürgetőbb megoldandó problémánk. Tegyük fel, napi programjaink között szerepel a listánkon, hogy meg kell ennünk egy békát -de nem ám sülve!!, hanem nyersen.. akkor mit teszünk? Milyen érzéssel ébredünk reggel? Szerepel a listánkon más is arra a napra.. Pl: elintézni való ügyeink. Csábítást érzünk, hogy a békaevést legutoljára hagyjuk. Először a kellemesebb dolgokkal kezdjük. Ha nem fegyelmezzük magunkat, akkor így is teszünk, és egész nap kavarog a gyomrunk..hogy még hátra van a béka evés..és undor fog el minket. Ez így nem jó..
Úgy látom sokkal jobb, ha első dolgunk a nap folyamán: veszünk egy nagy lélegzetet, és LENYELJÜK azt a békát.. AZONNAL!.. Ez kellemetlen lehet számunkra, de utána elégedettek leszünk önmagunkkal. A nap további részében pedig dolgozunk a kevésbé kellemetlen feladatokon. Este pedig elégedetten és nyugodtan térünk aludni. Az eredmény: Több siker, kevesebb stressz!
Egy újabb példával szeretném alátámasztani a fent leírtakat.
A járatlan út című könyvben olvastam erről. Ugyanezt a dolgot egy tortával magyarázták el. Tegyük fel, hogy van egy tortánk. Levágjuk a magunk szeletét egy tányérba. Hogyan kezdünk neki? A legtöbben hajlamosak vagyunk először a cukormázat a tetején felfalni, majd utána a kevésbé édes részeket. Miért? Azért mert finom, és AZONNAL AKARJUK! Az okos ember ellenáll a kísértésnek, és utoljára hagyja a cukormázat…Először megküzd az ízetlen részekkel.. majd a végén a cukormázzal. Sokkal kielégítőbben érzi magát utána, mint aki a nem édes részeket hagyja utoljára.
Összefoglalva tehát: Reggel felkelve gondoljuk végig milyen feladataink vannak, amiket el kell végeznünk a nap során. Írjuk le! A legkellemetlenebb, legsürgetőbb egyben legfontosabb dolgokkal kezdjük. OLDJUK MEG MINÉL ELŐBB.. NE HALOGASSUK! Majd utána folytassuk a kellemesebb dolgokkal!
Egy újabb példával szeretném alátámasztani a fent leírtakat.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása